03,   02,  

FOLYTASSA URÁNVÁROS! 

– avagy helyzetkép és tennivalók Uránvárosban az EKF után

Tanulmány és beszámoló 
a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa Közterek és Parkok újjáélesztése 
II. ütemhez kapcsolódó ESZA tevékenység megvalósításáról 

KIEMELÉS

Döntéshozók és érdeklődők figyelmébe a tanulmány iránti érdeklődés felkeltése céljából.

Uránváros valóban különleges hely. Míg a lakótelepekről kialakult vélemények általában leértékelők, addig Uránváros említéséhez többnyire pozitív minősítések társulnak. Akik az elmúlt hatvan évben személyes kapcsolatba kerültek a városrésszel, jellemzően kötődnek hozzá. Uránváros sok tekintetben kiemelkedik a többi lakótelep közül, városi és országos szinten egyaránt. Ennek okaiként elsősorban városépítészeti és építészeti megoldásai, zöldfelületei, elérhetősége, intézményi ellátottsága és építésének történetisége említendő. A különleges adottságok ellenére azonban itt is jól megfigyelhetők a hazai lakótelepek jellemző problémái és az ezekkel együtt járó, illetve a problémákat felerősítő avulás, a szlömösödés fizikai és társadalmi jelei.

Uránvárosban a problémák nem jelentkeznek olyan mértékben és olyan égetően, mint sok más városrészben Pécsett, vagy akár az országban. A hazai városfejlesztési gyakorlat szerint és a forráshiányos helyzet miatt ezért itt hajlamosak lehetünk a beavatkozást halogatni, szükségességét lebecsülni. Csakhogy a városrész értékeit felélő, elfogyasztó folyamatok indultak be, s ezért a halogatás veszteségeket okoz. Olyan pótolhatatlan veszteségeket, amelyek visszaállítására nem lesz mód, forrás, energia, akarat. Amíg a beavatkozás most még kevés befektetéssel jelentős eredményekre vezethet, addig az értékek felszívódása után több befektetéssel is csak kevesebb eredmény érhető el. 

Nem lehet kérdés, hogy a nagy lakótelepek problémáinak megoldására kormányzati programot kell kidolgozni, hiszen ahogy a lakótelepek lakói, úgy a városok is magukra lettek hagyva: a lakótelepek létrehozója, az állam kivonult, a városokra hagyva az akkor még nem sejthető problémákat. Nyugat-Európa számos országában dolgoztak ki, és valósítottak (valósítanak) meg lakótelep rehabilitációs programokat. E programok tanulmányozása, tapasztalataik megismerése elengedhetetlen ma, amikor a problémák már halaszthatatlanná teszik a beavatkozások tervezését. Az országos rendszer kidolgozására való várakozás nem ok a tétlenségre. A lakótelepek terhei ugyanis helyben jelentkeznek, a szlömösödés, a leértékelődés következményei helyben okoznak gazdasági és társadalmi feszültségeket. A városok tehát nem érhetik be a várakozással, nem mondhatnak le a kezdeményezésről, illetve a folyamatok befolyásolásáról. A rendelkezésükre álló eszközökkel cselekedniük kell.

Javaslataink többek között arra irányulnak, (1) hogyan vállalhatna az önkormányzat aktív szerepet az Uránvárosban zajló folyamatok pozitív befolyásolásában; (2) ennek keretében miként hasznosulhatna a városrészben az EKF keretében megvalósított köztér megújítási beruházás; (3) miképpen tarthatna igényt Pécs országos forrásokra azzal, hogy Uránvárosban lakótelep revitalizációs mintaprojektet valósít meg, és ezzel előremozdítja az országos probléma megoldását.

Munkánk nem egy kidolgozott koncepció, vagy konkrét akcióterv. Célunk az volt, hogy felszínre hozzuk a problémákat, és rámutassunk megoldásuk lehetséges irányaira, a hitünk szerint szükséges szemléletre, az elvégzendő feladatokra. Szeretnénk, ha a szemlélet, a komplexitás jelentősége éppúgy megjelenne a gondolkodásban, mint az egyes elemek átélhetősége, kézzel foghatósága. Ezért javaslataink között egyaránt vannak általános, rendszer szintű és konkrét elemek is. Mindezek tervezhető és elviselhető forrásokat igényelnek, jellemzően nem haladják meg az önkormányzat anyagi teljesítőképességét.

Uránvárosban számos kiaknázatlan lehetőség rejlik. Nincs más dolgunk, mint ezeket felszínre, és működésbe hozni. Fel kell ismerni a lehetőségeket, az összefüggéseket, és építeni kell rájuk úgy, hogy az értékek egymást felerősítő módon összeadódjanak, és újabb potenciálokat hozzanak működésbe. 

Példának okáért a jellemzően kislakásokat magában foglaló lakótelep esetében valószínűsíthető, hogy az autók számának jelentős növekedésével nem kell számolnunk, sőt a globális folyamatok (válság és olajár növekedés, a fenntarthatóság egyre fontosabbá váló szempontjai) akár a csökkenés irányába is mutathatnak. Ennek köszönhetően nem válik szükségessé, hogy a zöldfelületeket jelentős részben parkolók építésére áldozzuk fel. A zöldfelületek felértékelésével összhangot teremthetünk a szükségletek és az adottságok között: a kevés autó sok zölddel párosul. Azok számára, akik kislakást választanak, vonzóbb hely lehet Uránváros, ha ez a zöldfelület megújul, és a közlekedés más módozatai valódi alternatívát kínálnak, különös tekintettel a tömegközlekedésre és a kerékpározásra. Egy ilyen kombináció már nem csak sokak számára vonzó, de könnyen vonzóvá is tehető, azaz a városrésznek marketinget lehet építeni: jól eladható az a lakótelep, amelynek barátságos és minőségi a környezete, jók a lakásai, autó nélkül is biztosított jó elérhetősége, sőt kifejezetten jó lehetőségeket teremt a kerékpáros közlekedésre. Mindezek megjelenítése, a városrész értékeinek rendszerezése és (professzionális) tudatosítása pedig magát a közösséget, az ott élők viszonyulását is erősítheti. Amennyiben pedig a városrészben elkölthető önkormányzati pénzek egy részét ösztönző modellekben használjuk fel, az ugyancsak pozitív társadalmi folyamatokat generálhat, és lehetőséget teremt arra, hogy a városrészi értékeket fedésbe hozzuk az egyéni érdekekkel. Egy ilyen modell lehetne például az önkormányzat szerepvállalása, amelynek keretében úgy újít meg játszótereket (zöldfelületeket), hogy annak feltételéül szabja a határos társasházak előre rögzített feltételrendszer szerinti összehangolt, szakszerű és a városrészi szempontokat is szem előtt tartó (színezés, ablakok, stb.) felújítását. A modellnek köszönhetően minden felhasznált forrás megsokszorozottan hasznosulhat, hiszen a lakás és a ház szakszerűsége, a tömb városrészi egységessége, a környezet minősége, és a tulajdonosok fejlettebb együttműködő képessége is vonzóbbá teszi az ingatlanokat. Végeredményben a lakások árában és a közösség állapotában lehet mindez mérhető. A felértékelődés a lakók minőségi kicserélődését indíthatja el, és a már említett városrész marketing (márkázás) és az ösztönző elemek hatásai összeadódhatnak. 

Természetesen ez csak egy a sok összefüggés közül, de ezen keresztül is szeretnénk hangsúlyozni, hogy minden mindennel összefügg, és csak az ezt szem előtt tartó komplex szemlélettel lehet számottevő eredményeket elérni. A felértékelő beavatkozások vezethetnek el oda, hogy Uránváros holnap már ne csupán a bányász lakótelep emlékével legyen azonosítható, hanem egy vitális, megújult városrészt lássunk benne – példának okáért talán – egy fiatalodó, barátságos, zöld Uránvárost. Tanulmányunkat azoknak ajánljuk figyelmébe, akiket komolyabban érdekel, mik az első lépések az ehhez vezető úton.

…

(A fenti szöveg csupán a tanulmány bevezetője és kivonata.)

A teljes tanulmány az alábbi módokon érhető el:

A tanulmány első közlése és a projektről további részletek itt!

A tanulmány letölthető innen is! (Ez a kisebb fájl.)