Paks, Atomerőmű közelében
Tervezés: 2009-2010

 


 

A tervezési feladat:
1400 m2-nyi belső téri program, az ehhez szervesen kapcsolódó külső fedett területek, valamint a fedetlen szabadtéri felületek, és az ezeket beágyazó parképítés.

 

Támogatási pályázati dokumentáció: építési engedélyezési terv, részletes költségbecsléssel.

 

A projekt a tervek alapján elnyerte a megcélzott 50%-os pályázati támogatást „Tematikus vonzerő” fejlesztésére.
A projekt végül külső körülmények miatt nem valósult meg, a kiviteli tervek készítése félbeszakadt. 

 


 

Építészet: Patartics Zorán

 

Belsőépítészet: Frank György, Fábián Péter
Szerkezet tervező munkatárs (szigetelések, lapostetők, hőtechnika): Perényi László
Statika: Renn Gábor, Styaszny Sándor
Gépészet: Simon Zoltán
Közművek: Kovács József
Villamos és gyengeáramú tervek: Sági Tamás, Tóth Gábor, Laszkovszky Csaba
Akusztikus munkarész: Wittner Kálmán
Tűzvédelmi munkarész: Lipinka Zsolt
Kert- és környezet munkarész: Dr. Balogh Péter István, Pécsi Máté, Mohácsi Sándor
Út tervek: Veres Zoltán
Akadálymentesség, rehab. munkarész: Kormányos Anna Környezetvédelmi munkarész: Farkas András

 

Tervező: Horváth és Patartiocs Építész Iroda Kft.

 

A téma: E, azaz ENERGIA.

 

A létesítmény egy olyan tematikus park, interaktív élménypark, amely épített és installált eszközeivel az energia témát mutatja be – sokoldalú, interaktív, szórakoztató megközelítésben.

 

Az épület és a környezete egy együttesként értelmezhető: a környezet nem más, mint az épületben megrendezett bemutató(k) időszakos (nyári) kiterjesztése, mely nem csak a terület jobb hasznosítását, és a látnivalók kínálatának bővítését szolgálja, de egyúttal a téma kiterjesztését is. Míg az épület lényegében az évszak független, koncentrált bemutatóközpont, addig a környezet tágabban foglalkozik az energia, az energetika fogalmával, illetve annak bemutatásával.

 

A tervezés szemléletét és folyamatát – a létesítmény funkciójából fakadóan is – alapvetően meghatározták a környezet- és energiatudatosság szempontjai.

 

 

Az épület egy fonálszerű és egy testszerű elem együttese. Mindkét elem a helyszínre, az érzelmes, finom plasztikájú zöldfelületre reagál. A fonálszerű épület öltésként fűzi, férceli a halmokat össze, míg a testszerű elem a legnagyobb halomba merül. A két különböző gesztus (a kétféle épület) között rés húzódik meg. Az épület testek így megőrzik önállóságukat, de határvonal helyett egy köztes teret hoznak létre. Ez segíti, felerősíti a testek értelmezését, ugyanakkor párbeszédet teremt a környezetre másképpen reagáló két épített elem között. 

 

A két épület eltérő természetének, magatartásának oka a funkcionális tartalom különbözősége.

 

A fonál rafinált, térképző táji elem. Vonalvezetése, mozdulata szimbolikus gesztus: a területen meglévő medence, katlan partfalait épített elemként kapcsolja össze, és egyben lakja be a katlant magát. Külső tereket teremt az épület környezetében: az érkezési oldalon fórumszerű teret, piazzát, míg hídszerű szakaszának átellenes oldalán udvart hoz létre. A fonál-épület ugyanakkor átmeneti zóna vagy fogadó épület is egyben, a befelé forduló nagy kiállítótér és a külső természeti környezet között. A fonál továbbá maga is megmászható tereptárgy, terepalakulat – valójában a környezetétől elemelkedő sétaút.

 

A testszerű elem beltartalma a legbelsőbb zóna: a kiállítótér. Kifelé nincsenek kapcsolatai. A belső térben elveszünk minden olyan ingert, mely elvonja a figyelmet a beltartalomra való koncentrációtól. Az ilyen erőteljes magatartás paradox módon kifelé is megnyilvánul: ebben az épületben található az attrakció

 

 

 

 

 

 

+   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +

 

  

Az építészeti koncepcióról

(részletek az építési engedélyezési terv műleírásából)
 
 
 
A téma: 
 
A tematikus park lényegében a tematikus vonzerők bemutatásának, megjelenítésének ad teret.
 
A tematikus vonzerő definíciója: Olyan, kifejezetten látogatók számára létrehozott vonzerő, amely a bemutatott információk, ismeretek és élmények, valamint az azokról szóló kommunikáció segítségével egy (illetve néhány) konkrét üzenet (téma) átadását és bemutatását célozza meg.
 
A tematikus parknak olyan, rekreációs és szórakoztatási céllal tervezett és működtetett park tekinthető, amely egy vagy több, történelmi vagy egyéb témán alapuló attrakciók széles körét kínálja, rendszerint belépődíj ellenében. A tematikus park olyan állandó helyszínen található létesítmény, amely elsődleges vonzerejének az izgalmas, ún. ride-ok tekinthetőek, s amely egyúttal rendelkezik egy meghatározott témával is.
 
Esetünkben a téma az energia, és a tervezett létesítmény funkciója egy hármas egységben fogalmazható meg: ismeretterjesztés egyfelől, másfelől a szórakoztatás, harmadrészt pedig az új erőművi blokkok létesítéséhez kapcsolódó bemutatási lehetőség megteremtése. Az ismeretterjesztő funkcióját a létesítmény a mai elveknek megfelelően a játszva megismerés, az interaktív tapasztalat által gyakorolja. Ezzel egyszersmind megvalósul az ismeretterjesztés és a szórakoztatás egybeolvadása, minek következtében a létesítmény a tematikus parkok azon alap követelményeit szolgálja ki, melynek középpontjában a fent már említett, úgynevezett ’ride’-ok, vagyis a rövid idő alatt, intenzíven közvetített élmény átadás áll.
 
 
 
 
 
A helyszín
 
A telek a Paksi Atomerőmű északi és déli bejáratát összekötő út nyugati oldalán, észak-déli hossztengelyű téglalap alakban helyezkedik el. A tervezési terület ennek a 9 ha-os teleknek mindössze egyharmadnyi része. A telek jellemzően telepített erdővel fedett, az északi részen az út mentén nyárfákkal, azok mögött, illetve a felületeken akácfákkal. A telepítések nagy részére a raszteres kiosztás jellemző. A telek északi felén – a tervezési területen – a telepített erdő felszakad, és a tisztáson természetes aljnövényzet, illetve kisebb spontán erdőfoltok találhatók.
 
 
A terület domborzati értelemben első észlelésre, vagy az emlékezetből előhívva sík területként él. Azonban jobban szemügyre véve észlelhetjük, hogy a tervezési terület egy voltaképpen finom plasztikájú zöldfelület, melynek magas- és mélypontjai közötti a szintkülönbség 3-4 méter.
 
A terület karakterét ez a kettősség adja: (1) az erdőfelületekbe ágyazott tisztás üdítő, felvillanyozó, talált jellege és a (2) zöld felület finom plasztikája. A részletesebb elemzések alapján nyilvánvaló, hogy e kettős adottság az építészeti koncepció számára alapvető kiindulópont kell legyen. Ez ugyanis a terület olyan erős sajátossága, amelyet a kortárs építészet nem hagyhat figyelmen kívül, és amely a milyenségnek erős meghatározója.
 
A helyszín választása szerencsés – a Paksi Atomerőmű közvetlen szomszédságában „talált hely”, impulzív természeti környezetben. Bizonyos értelemben a helyszín maga is szimbolikusan kapcsolódik az energia témához. Az erőmű, az atomenergia, az energia téma kapcsán eleve kiemelt jelentőséggel bír – a laikus többség számára az atomenergia, és alkalmazása ma is felfoghatatlan, kíváncsiságot ébresztő. Az erőmű szomszédsága az ugyancsak elvont fogalomnak (esetünkben az energiának) bemutatására vállalkozó tematikus park számára spirituális töltetet ad, és a kommunikációt, a marketinget is felerősíteni képes. A helyszín tehát nem csupán téri és morfológiai értelemben szerencsés választás, de szellemi és gazdasági szempontból is az.
 
 
 
Koncepció
 
A terv építészeti alapvetései leegyszerűsítve két összefüggés rendszerre – pontosabban azok kölcsönhatására, kettősségére – épülnek fel.
E két összefüggés rendszer
  1. a környezeti kapcsolatok, viszonylatok rendszere és
  2. a funkcionális-szellemi tartalom ok-okozati összefüggései.
 
A létesítménynek azonban van egy olyan műfaji velejárója is, ami az építészet klasszikusnak tekinthető eszköztárában nem szerepel. Tematikus park lévén ez a képesség: a beltartalommal a ház és környezete is teljes mértékben azonosul. A létesítmény feladata ugyanis a közvetítés, a kommunikáció megteremtése a kiállítási tartalom és befogadói között. Ez lényegében az építészeti eredményt médiumnak tételezi fel. Az építmény akkor hiteles, ha e közvetítő szerepre alkalmas, sőt maga is részben megjeleníti azokat a pozitív tartalmakat, üzeneteket, amelynek bemutatására létesül. Emiatt az építészeti koncepció magalkotása során a környezet és a tartalom összefüggés rendszerén túl olyan üzeneteket, szempontokat is figyelembe vettünk, melyek véleményünk szerint az építészeti válasz szempontjából meghatározóak. Az alábbi fejezetben az összefüggés rendszerek és az előbbiekben előrevetített szempontok mentén mutatjuk be az építészeti koncepciónkat:
 
 
1. Beépítés, viselkedés, tagolás
 
Az épület egy fonálszerű és egy testszerű elem együttese. Mindkét elem a helyszínre, az érzelmes, finom plasztikájú zöldfelületre reagál. A fonálszerű épület öltésként fűzi, férceli a halmokat össze, míg a testszerű elem a legnagyobb halomba merül. A két különböző gesztus (a kétféle épület) között rés húzódik meg. Az épület testek így megőrzik önállóságukat, de határvonal helyett egy köztes teret hoznak létre. Ez segíti, felerősíti a testek értelmezését, ugyanakkor párbeszédet teremt a környezetre másképpen reagáló két épített elem között.
 
A két épület eltérő természetének, magatartásának oka a funkcionális tartalom különbözősége.
 
 
 
A fonál rafinált, térképző táji elem. Vonalvezetése, mozdulata szimbolikus gesztus: a területen meglévő medence, katlan partfalait épített elemként kapcsolja össze, és egyben lakja be a katlant magát. Külső tereket teremt az épület környezetében: az érkezési oldalon fórumszerű teret, piazzát, míg hídszerű szakaszának átellenes oldalán udvart hoz létre. A fonál-épület ugyanakkor átmeneti zóna vagy fogadó épület is egyben, a befelé forduló nagy kiállítótér és a külső természeti környezet között. A fonál továbbá maga is megmászható tereptárgy, terepalakulat – valójában a környezetétől elemelkedő sétaút.
 
A testszerű elem beltartalma a legbelsőbb zóna: a kiállítótér. Kifelé nincsenek kapcsolatai. A belső térben elveszünk minden olyan ingert, mely elvonja a figyelmet a beltartalomra való koncentrációtól. Az ilyen erőteljes magatartás paradox módon kifelé is megnyilvánul: ebben az épületben található az attrakció.
 
 
2. Zónásítás és koncentráció
 
A belső téri koncepció a fent leírt környezeti és beépítési összefüggéseknek megfeleltethető, azokat tovább építi. Ugyanakkor a belső téri rendszer voltaképpen egy nagyobb rendszer része – a környezet és a belső terek a zóna-elv szerint szerveződnek.
 
 
 
 
 
A létesítmény tehát használati értelemben zónákra osztható. A beavatkozással nem érintett zöld környezet először kertészeti minőségű zöldfelületbe, majd pedig burkolt szabadtéri kiállító felületekbe vált át. Innen a következő zónát a fonál-épület közönségforgalmi belső terei jelentik – az előcsarnok és a 2-es kiállítótér – , melyek a környezettel, közvetlenül a fórum szerű térrel, a piazzával üvegfalaikon át erős vizuális kapcsolatot tartanak, s melyben a közönségforgalom még szabadabb, zajosabb is akár. A nagy kiállítótér a legbelső zóna. A belépő számára megszűnik minden olyan külső kapcsolat, amely a tartalomtól a figyelmét elvonhatná. Ez egy ablaktalan, fekete falú és mennyezetű tér, amelyben a világítás által kiemelten a téma látható – az installációk, kiállító felületek, tárolók, modellek, kivetítők, vetített képek, hatás- és élményelemek. Lényegében ez a tér nem érzékelhető, nem látható, minden figyelem a bemutatni kívánt tartalomra irányul – színházi díszlet szerűen.
 
A zónásítás elve a kiállítási installációkban is érvényre jut. A szabadtéri elemek, eszközök némelyike a fűben áll, mások a burkolt felületeken. A tematikára kevésbé felfűzhető eszközök szabad elhelyezésével szemben a tematikailag felfűzhető eszközök a megmászható épület tetején egy sétára szervezve helyezkednek el. Az előadóteremben a látogatók felhangolása, előkészítése történik, majd a nagy kiállítótérben élményszerű tárlatvezetésben vesznek részt. A 2-es kiállítótér és az előcsarnok levezető, aklimatizáló zónák, cserélődő, szabadabb tartalommal. A legnagyobb szabadság a használatban a szabadtéri felületeken valósul meg – a tartalom fellazul, a használat kiterjed, a belső koncentráció kint felszabadul, és a funkciók között megjelenik a rekreáció, a passzív jelenlét lehetősége is.
 
A zónásítás szellemi és térbeli hirearchiát, de egyben differenciált használatot is teremt.
 
Tervünkben a zónásítás mellett a másik meghatározó térszervező és szerkesztési elv a koncentráció. A koncentráció, vagy sűrítés esetünkben lényegében egy szemlélet. Ez jellemzi a környezet átalakítását, illetve a létesítmény és a környezetének viszonyát is. A koncentráció alkalmazásának okai:
  1. a felületek hasznosításának és a költségek felhasználásának hatékonysága,
  2. a környezettudatos felület hasznosítás, a zöldfelületek megőrzése,
  3. a természeti környezet és a mesterséges beavatkozás közötti átmenetek, határok kezelhetősége,
  4. a beruházási költségek,
  5. a fenntarthatóság szempontjai,
  6. a bővíthetőség.
 
A jelen természeti környezetnek vannak értékei – mindenek előtt a zöld adottság, a természetesség. Ez ugyanakkor a jelen állapotában nem alkalmas a külső kiállítás befogadására. A parkosítás elengedhetetlen – a természetes környezetben funkcionálisan és szimbolikusan is megjelenik a kultúrtáj. Ehhez hasonlatos a golf-pályák problematikája, és a megoldás esetünkben is alkalmazható: foltszerűen alakítjuk kertkultúrává a természetes környezetet. A foltszerűségnek több előnye is van. Legfőképpen, hogy ezzel a házat és közvetlen környezetét egységként értelmezve mintegy beágyazzuk a tájba. Ebben nem csak a környezet elfogadása és tisztelete nyilvánul meg, de a természeti foglalatban a létesítmény is felértékelődik. A teljes telek kertészeti átalakítása furcsa eredménnyel járna: idegen zárvánnyá tenné a létesítményt ezen a helyen. A tervezett megoldás másik előnye, hogy az épület az őt körbeölelő parkosítással, mint átmeneti zónával simul a környezetébe, ami a kiállító területekről nézve a belső terek zónás hirearchiáját kifelé is képes kivetíteni, folytatni. A koncepció nem elhanyagolható előnye az sem, hogy a parképítés költségei nem nőnek túl a beruházás lehetőségein. A koncentráció abban is áll, hogy a bejárható felületek, külső kiállító terek az épület környezetében, egybefüggő felületeken, illetve részben magán a járható, megmászható épületen valósulnak meg. Ez nagyban javítja a felületek tematizált berendezhetőségét, a forgalom vezetését, a kiállítás hatékonyságát, áttekinthetőségét, valamint felerősíti az épület és a környezet viszonyát – az épület egyfajta sűrűsödés, részben terep, terepalakulat, nem pedig házszerűen elidegenedő elem. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a burkolt, járható épület fajlagosan olcsóbb a nem járható épület és a külön burkolt felületek összességénél. És a modell a környezettudatosság elvének is megfelel, hiszen amit az épületen burkolatban megépítünk, azt nem kell elvenni a környezettől.
 
 
3. Yes, all ride!
 
Az építészeti koncepció a tartalom közvetítésnek szolgálatában áll. A ház és környezetének feladata az élmény központú ismeretátadás befogadása, és felerősítése. Az épület és a kert ezért teret ad a kiállítási eszközöknek és hatásoknak egyfelől, de egyszersmind maga az épület is ride-elem. A megmászható ház is ride, hiszen a tető birtokbavétele, bármely épület megmászása, általa a környezettől való elemelkedés az ember természetéből adódóan élmény.
 
 
Ez az út ugyanakkor speciális nézőpontot is teremt:
  1. Az épületről a kiállítási területre, sőt a magunk mögött hagyott, lejjebb lévő tető felületre is rálátás nyílik. Frank Lloyd Wright new yorki Guggenheim Múzeuma óta tudjuk, hogy a kiállítások terében különleges érték: a visszatekintés, az áttekintés, az összegzés, és ezáltal a memorizálás lehetőségét teremti meg.
  2. Az eszközök közötti haladás közben a látogató elemelkedik a tereptől, és közben észrevétlenül helyzeti energiára tesz szert. Csak kiállítás szervezési és kommunikációs kérdés, hogy mindez mintegy csattanóként tudatosodhasson benne…
 
Élmény > tapasztalat > ismeret. A kiállítás működését a ház alapvetéseibe átültettük.
 
 
4. OPTIMUM… Ikon ház – korszerűség – avulás – megfeleltetés
 
A tartalommal összefüggésben nagyon fontos képessége a háznak, hogy megjelenése által is képes lehet önmaga ikonjává válni. Mozdulatát a táj ihlette, miközben – színhasználatának köszönhetően is – erős látvány, vizuális jel. A tájból származtatott karaktere eleve pozitív üzenetet közvetít a tartalomról is: a magát a környezetéből eredeztetett épület képes lehet a környezettudatosság, és azon belül az energiafelhasználás, az energetika távlati kérdéseit hitelesen bemutatni és közvetíteni. És a létesítmény feladata, célja éppen ez.
 
A milyenség meghatározása, az ikonszerűség lehetőségeinek vizsgálata során lépten-nyomon kísértésekbe eshetünk. Vonzónak tűnik annak a háznak a víziója, amely az architektúrája által az energiatudatosságot demonstrálja – főként a napsütés energiáját hasznosító homlokzati szerkezeteinek gyűjteményével. Vonzó alternatívának tűnik az is, hogy az épület energiaellátást számos alternatív, vagy megújuló energiaforrással biztosítsuk, mint amilyen például a földhő.
 
A kérdés megválaszolásához azonban mérlegelni érdemes néhány nagyon egyszerű szempontot:
  • A bonyolult energianyerő homlokzati konstrukció, mint ahogyan a földhőt hasznosító rendszerek is, meglehetősen drágák. Egy-egy ilyen rendszer létjogosultsága nagyban függ attól is, hogy az adott helyzetben ennek fedezete rendelkezésre áll-e, vagy hogy ezek ténylegesen előnyt jelentenek-e más alternatívákkal szemben. Lényegében az is alapvető szempont, hogy a beruházás milyen megtérülést ígér.
  • Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy nagyon költséges, és a rendszerben működő energiahasznosító homlokzat működtetése is bonyolult, míg avulása gyors, fenntartási költsége magas.
  • A létesítmény belső tartalma és túlzottan demonstrált energiatudatos megjelenítése ellentmondásba kerülnének – a kiállítás hatásos és élményszerű megvalósítását az üveghomlokzatú ház gátolná.
  • A belső tartalom ugyanakkor cserélődhet, sőt az évtizedek során cserélődnie kell, amit a kötött építészeti megoldások ugyancsak akadályoznának.
  • Az is érdekes kérdés, hogy a ma nagyon korszerű megjelenés mennyi ideig képviselhet építészeti és kommunikációs értéket – meddig lehet tehát valóban ikon. Ezen a területen a fejlesztések sebessége túlzottan felgyorsult, sokszor meghaladja az építészet és az értékrendek változási képességét. Az avulás kérdése tehát nem csak fizikai, de szellemi is. Utóbbi a létesítmény esetében különösen fontos, hiszen ha valamit költségesen, direkt eszközökkel demonstrál, akkor annak időtállósága elvárható.
 
A beruházási keretek, a rendelkezésre álló energiaellátási szisztémák, a berendezhetőség és az átrendezhetőség követelményei, valamint a szellemi avulás kihívásai egy olyan épület megfogalmazását eredményezik, amely nem a küllemével, hanem a kisugárzásával, nem a felületeivel, hanem a lényegével jelenik meg, és írható le.
 
A téma (tartalom) és az épület (létesítmény) milyensége közötti megfeleltetés lényege a szempontok együttesének figyelembe vétele.
 
 
5. Építészeti kommunikáció, építészeti marketing, elnevezések és tartalmak
 
Az épület belső attrakciója, a kiállítótér kettős kóddal kommunikál: a közérthetőség és a tudomány együtt vannak jelen. A hétköznapi tárgyak mellett jelen van a kutatás, a tudományok sokunk számára misztikus világa – a megfogható, megtapasztalható kísérleti elemek együtt hatnak a virtuális és vizuális hatáselemekkel.
 
Mindez egy szélsőséges módja a bemutatásnak, mely képes a mondanivalóra a legnagyobb figyelmet irányítani, és az élményszerűséget a lehető legnagyobb mértékben felerősíteni. A létesítmény szakít a hagyományos bemutatási formákkal, a központban az élmény és a vizualitás áll. Az erős vizuális hatás, a teljes terével együtt tervezett kiállítás (vagy tán élménybomba?, merülés?) több a berendezések együttesénél, és erőteljesebben is hat. A mai környezetünk ingerszintje felfokozott. Egy ilyen kiállítás ezért többféle elvárásnak kell megfeleljen – mindenek előtt első hatáseszközeivel a látogatót el kell érje, majd azonban le kell lassítsa, miközben az érdeklődést folyamatosan képes fenntartani. Az erős vizuális világ ehhez teremti meg a lehetőségeket egyfelől, másfelől pedig bemutathatóvá és terjeszthetővé (marketingelhetővé) teheti a létesítmény kínálatát a leghatásosabb módon: képekben, így a médiában, vagy az interneten.
 
A kettős kód a létesítményben mindenhol jelen van. Az épület tereptárgy is | a környezet és az épület határai elmosódnak | a természeti környezetet elfogadtuk, de alakítottuk is | a fonál-épület tereket hoz létre, miközben teret foglal el | az épített testek jellemzően zártak ugyan, az összbenyomás mégis barátságosan nyitott | az építészeti mozdulat a tájból származik, mégis jellé válik |, és így tovább. A kettős kód tehát nem csupán a kiállítási installáció szintjén, de már az építészeti, beépítési koncepció szintjén is meghatározó eszköz. Lényege: kommunikációs kapcsolatot teremt.
 
A létesítménynek már a tervezése során is használtunk olyan munkaneveket, elnevezéseket, amelyek tartalmakat, vagy jellemző funkciókat, szerepeket írnak le, illetve erősítenek fel. Ilyen például az A MAG, mely kissé kisajátító, ugyanakkor misztifikáló, de képzeteket gerjesztő módon erősíti fel a tartalom lehetséges értelmezéseit. Az ilyen típusú elnevezések egyébként is szerepre tettek szert a kommunikációban. Ilyen példa lehet a MÁTRIX, vagy A KÖR és más, általában filmcímekként terjedő fogalomerősítések, melyek alkalmanként szubkultúra teremtő erővel hatnak. A tervezett létesítmény a benne működő élményátadás funkciója által és ilyenszerű elnevezésekkel önmagát építő kommunikációs folyamatokat indíthat el.
 
Ugyanakkor a tervezés során is elnevezett épületrészek is számíthatnak arra, hogy akár a közbeszédben kapnak saját nevet. (Például a fonál-épület, melyet egymás között néha kalandféregnek is hívtunk. :) ) Az ilyen közösségi aktusok, mint amilyen a gerilla névadás, a létesítmény piaci bevezetését segítik. A tervezett épület jellemes gesztusai, karakteres megjelenései ezt támogatják.
 
 
6. Anyaghasználat, homlokzatképzés
 
Voltaképpen az anyaghasználat a már fent leírt szándékok kifejtésének egyik eszköze – megválasztásukkor nem az alapvetések fogalmazódtak meg, csupán realizálódtak.
 
A felületek megválasztását azonban alapvetően befolyásolja, hogy mind a szabványi előírások, mind a beruházási szándék vastag hőszigetelésű falszerkezeteket tesz szükségessé. Ezen falszerkezetek vakolt felülettel rendkívül sérülékenyek, tisztántartásuk problematikus, és avulásuk is gyors. Ezért a realitás a fenntartási költséget kevésbé igénylő és tartósabb burkolatok alkalmazása. Ennek a választásnak további hozadéka is van: az épületek burkolata átszellőztetett, aminek következtében a nyári napvédelme a vakolt épületekénél jobb. Az épület tehát alapvetően burkolt homlokzatképzéssel készül.
 
 
A fonál-épület táj léptékű, erős, figyelemkeltő jel. Ezen szerepénél fogva színe fontosabb, mint anyagszerűsége. Felületének meghatározása során ezért olyan anyagok merültek fel, amelyek stabilan és tartósan színezhetők.
 
A testszerű épület ennek ellentét párja. Ez az épület a terepbe – a kis dombba – ágyazódik, mintegy abból származik. Ezért ennek karakterében az anyagszerűség nagyobb szereppel bír. Törekvésünk szerint ezért ez földszínű betonnal, vagy ezt helyettesítő eternittel burkolt.
 
A kert burkolt felületei kiselemes beton burkolatok. Ez nem építészeti szándék következménye, hanem a mai magyar valóságé. Ez ma a reális választás.
 
 
7. A környezettudatosságról összefoglalóan
 
Funkciójából fakadóan ennek a létesítménynek hitelességéhez az is hozzá tartozik, hogy a környezettudatosság terén példát mutasson. Bár a környezettudatosság a tervezés során mindvégig természetes alapelv volt, nem árt röviden összefoglalni a leglényegesebb aspektusait:
 
  • Környezet-beépítés viszony
    • A beépítés karaktere a tájból származtatott – arra reagál.
    • Az építészeti alapelvek egyikének, a koncentrációnak köszönhetően a burkolt felületek a természeti környezettől csak a legkevesebb felületet veszik el. Ennek okán az épület teteje is kiállító felület.
    • A terep alakítása során a helyben lévő föld kerül átrendezésre, földet innen nem szállítanak el, és ide nem hoznak.
    • A gépjármű forgalom a telekre csak a legszükségesebb mértékben kerül bevezetésre.
  • Energiahatékonyság
    • Az épület hőenergia igénye nagyon alacsony, közelít a passzív házakéhoz.
    • A gépészeti rendszerek csak a tényleges igényt elégítik ki, felesleges járatok nincsenek. (Pl. a gépi szellőzés csak akkor működik, ha az elhasznált levegő koncentrációja azt indokolja.)
    • Korszerű fogyasztó berendezések kerülnek beépítésre.
    • Az épület hőellátása az erőmű hulladék gőzét használja fel. Bár így az épület nem alkalmaz korszerű alternatív, vagy megújuló energiákat, mégis a létező legtakarékosabb módon elégíti ki hőenergia igényét azzal, hogy hulladék energiát hasznosít, amely másképpen elveszne.
  • Költséghatékonyság
    • A koncentráció-elv alkalmazásának köszönhetően a különböző funkciójú és minőségű területek jól egységbe foglaltak, így azok fajlagos és járulékos költségei is alacsonyak. (Útszegélyek mennyisége, öntözőrendszeri felületek egysége, lapostető járhatóvá tételével kerti burkolat megtakarítása, stb.)