Győr városa a bírósággal és az ügyészséggel közösen írt ki tervpályázatot a két beruházás és környezetük tervezésére. A helyszín ellentmondásos. Miközben közel fekszik a belvároshoz, valamint az igazságszolgáltatás és a kapcsolódó intézmények épületeihez, egyszerre városszéli helyzetben is van, annak minden minőségi velejárójával. A tömb tényleges átalakulását, megújulását a zárványszerűen itt maradt régi telekstruktúra, a lakó-, intézményi, ipari és közlekedési-kereskedelmi (Shell kút) funkciók keveredése gátolja. A tervezés során nem csak az épületek bonyolult programjára, de a jelentős középületek és a méltatlan környezet ellentmondásaira is válaszokat kellett keresni. Mindezt egy olyan jogásztársadalom megelégedésére, amely alapvetően a száz-százötven évvel korábban épült bíróságokban látja hivatásrendjének építészeti megjelenítését, és nem ok nélkül, hiszen az ezeket követő bírósági épületek közül csak kevés volt képes a tartalmat kifejezni, vagy a műfajt megújítani. Számomra alapvető kérdés, hogy hogyan és mennyivel lehet közelebb jutni egy új bírósági épülettel az igazságszolgáltatás mai valóságához és lényegéhez úgy, hogy a megújítás során ne vesszenek el a történeti épületek által felépített kötődések.

1. A történeti bírósági épületek érkezési élménysorát pótolni, miközben a belső terek sorában erre egy mai beruházói program nem kínál lehetőséget.
2. Egy szinttel elemelni a belépést a környezettől, ezzel szimbolikusan elszakadni attól.

+   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +

... munkaközi szövegtöredékek

… itt sem a megjelenésben van az építészet állandósága. Egyedi minden megoldás, könyörtelen geometriai probléma, melyet tovább fokoz az adott városi kontextus, a telek formája, szomszédsági viszonyai, megközelíthetősége, tájolása, és így tovább. Ezen követelmények teljesítése csak a belépő, az etikai minimum, és az építészeti probléma ezeken túl kezdődik. Azt viszont látni kell, hogy a funkció és a városi lépték követelményeinek optimalizált teljesítéséből sok minden következik, bizonyos mértékben a forma is. Más kérdés – és itt most nem kerülhető el, hogy a helyzetet tovább bonyolítsam – hogy engem önmagában is érdekel, miképpen lehet egy épület funkcióját felhasználni az építészeti milyenségének forrásaként. Másképp: hogyan érhető el, hogy az adott helyzetben nyilvánvalóvá váljék az épület rendeltetése, annak megjelenéséből?

… az építészet tömegéből kihallani bizonyos ’intézmények’ nyelvjárását – így a vasúti építészetét, a postaépítészetét, a kórházakét, az egyetemekét és a bíróságokét is –, és ez nagyszerű! Olyan érték ez, amit nem szabad veszni hagyni, és ami engem nagyon érdekel.

… a háznak ebben a kiszolgáltatottan körüljárható, szigetszerű helyzetében még annak eldöntése is feszültségtől terhes, hogy mi számít vajon fő nézetének, és megengedhető-e egyáltalán, hogy legyen alárendelt oldala? Vagy mi van, ha ilyen nincs? Normális dolog-e, ha egy ház négy oldalról egyaránt rangos? És homlokzatokkal azonos-e a nézet, vagy a nézet itt minden esetben térbeli probléma? Az általam elgondolt megoldás lényege sok egyéb között – de formailag mindenképpen – abban van, hogy a ház ezekre a kérdésekre a választ csak az érzékeltetés szintjén adja meg, és nem a deklarálásén, ugyanakkor mindez nem eredményezhet bizonytalanságot.

…

Végső soron a ház a térben úszik, nem úgy mint a jelenlegi bírósági épület, amely egy zárt rendbe, az utca beépítésébe illeszkedik, és ennél fogva egyetlen homlokzatával emblémaként szemlélhető. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi megyei bíróság helyzete sokkal egyszerűbb. Ez természetesen nem von le semmit értékéből, de könnyebb ebben a térbeli (inkább síkbeli) helyzetben megfelelni, és jól bevált eszközökkel kommunikálni, mert az utcai helyzetnek természetéből adódóan van irányultsága, van viszonyítási rendszer, van ’mihez képest’. A házunk szigetszerűsége eleve támasztja azt az elvárást, hogy minden irányban utcai rangban kell megfelelnie, de a közelsége alapján igazán utcai csak az északi és a déli homlokzata. Az a helyzet, hogy nincsenek lefektetve az adott térstruktúrában a viszonyítási pontok, magyarul kialakulatlan, kuplerájos helyzet van. És ebben úgy kell letennünk a házat, hogy az egyfelől a további fejlődés számára meghatározó legyen, de az nem illeszthető egy rendbe, mert ilyen nincs. És nem is kívánom elemezni az utcák faramuci helyzetét, a zavaros ’szomszédságokat’ (posta technológiai udvara, Shell kút háta, ideiglenesen meglévő családi házak, a transzformátor állomás, ipari út, stb.).

Én az adott helyzetben azt tartom helyesnek, ha olyan házat tudunk ’csinálni’, amelyik ennek a helyzetnek meg tud felelni: úgy kerül ide, hogy nem ébrednek újabb feszültségek, sőt a meglévők csökkennek, és egyszerre minőségi iránymutatásul szolgál a tömb további fejlesztésében. Véleményem szerint ez a ház ezt tudja. Meglátásom szerint egyébként ebben versenyképes a pályázati mezőnyben még két munka volt, de mindketten lényegesen birodalmibb hatással, meglehetősen direkt eszközökkel és lényegesen drágább megoldásokkal értek el vitathatóbb eredményt.

…

… Míg a jelenlegi bíróság embléma szerű utcai homlokzatán adekvát megoldás az embléma szerű bejárat, addig világos, hogy az általam a direktség helyett választott rétegességben a helyénvaló megközelítés a rétegekben való bejutás, és ez a tervben könyörtelenül végig is van vezetve.

…

… A sarkok, mint szélső mezők áttört felülettel való hangsúlyozása elegendő, hatékony és egyedi ízzel bír. A parkolók felé a külső hártya – azaz a pillérköz – , míg a park felől a lépcsőházi fal kap áttört anyag-mezőt (kőrácsot), ez tovább fokozza a parkoló felőli sarok rangját. A két mező viszonya bonyolult, már szinte szobrászati esztétikai kérdés, és részben térbeli helyzetük egymáshoz képest, részben pedig a pillérsoros fedett bejárati rész arányváltozásai azok, amik ennek helyességét alátámasztják. De helyes ’funkcionálisan’ is: a külső oldali, pillérek közötti mező a bejárati helyzetet értelmezi az épület jellemző látványai felé, míg a falban, az üveg előtti mező falszerűvé teszi az ablakot, mert itt a nagy ablak a belső megvilágítás miatt szükséges és kedvező, homlokzatilag viszont sérti a viszonyt a belső és külső határoló felületek között.