Győr, Domb utca
Tervezés: 2004
Kivitelezés: 2005-2006

 

Építészet, belsőépítészet:
Patartics Zorán

 

Építész munkatársak: Kádár György, Orlovits Balázs, Gönye Péter, Gyöngyös Péter, Pribeli Tamás, Bregó Krisztián
Szerkezet tervező munkatárs (szigetelések, lapostetők, hőtechnika): Perényi László
Akusztikus tervező és zajvédelmi munkarész: Wittner Kálmán
Tűzvédelmi munkarész: Lipinka Zsolt
Statika: Dr Meskóné Békefi Diána
Gépészet: Jeszták Urszula
Közművek: Dittrich Ernő
Villamos terv: Horváth József
Kertészet: Tóth Réka

 

Tervező:
Horváth és Patartics Építész Iroda Kft

 

Építtető:
Legfőbb Ügyészség

Győr városa a bírósággal és az ügyészséggel közösen írt ki tervpályázatot a két beruházás és környezetük tervezésére. Az ellentmondásos helyszín közel fekszik a belvároshoz, az igazságszolgáltatás és a kapcsolódó intézmények épületeihez, de egyszerre városszéli helyzetben is van, annak minden minőségi velejárójával. A tömb tényleges átalakulását, megújulását a zárványszerűen itt maradt régi telekstruktúra, a lakó-, intézményi, ipari és közlekedési-kereskedelmi (Shell kút) funkciók keveredése gátolja. A tervezés során nem csak az épületek bonyolult programjára, de a jelentős középületek és a méltatlan környezet ellentmondásaira is válaszokat kellett keresni. Mindezt egy olyan jogásztársadalom megelégedésére, amely alapvetően a száz-százötven évvel korábban épült bíróságokban látja hivatásrendjének építészeti megjelenítését, és nem ok nélkül, hiszen az ezeket követő bírósági épületek közül csak kevés volt képes a tartalmat kifejezni, vagy a műfajt megújítani.

 

A két új épület közül a bíróság az, amelyik az igazságszolgáltatást – a megújítás és az önkifejezés szándékát – megjelenítheti, hiszen az valóban középület. Az ügyészség ezzel szemben zártabb, belső világ, lényegét tekintve irodaház. Ezért az átalakuló tömbben és az építészeti nyelv keresésében a bíróság játszik meghatározó szerepet, az ügyészség pedig tovább beszéli, megerősíti azt. A két épület ezzel és az egymás irányában tett mozdulatokkal jelzi összetartozását, és próbálja a térbeli bizonytalanságot kezelni. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

+   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +   +

 

 

  

Az épület építészeti megfogalmazása nem választható el a tömb és a leendő Ítélőtábla problematikájától.

 

A ház alakításában erős szerepet játszik térbeli helyzete, valamint a leendő Ítélőtáblával való szellemi és minőségi összetartozása. Sarokpozíciója ellenére nem válhat tipikus városi saroképületté. A beépítés ugyanis a beforduló utcában fellazul, s ezért a sarokházakra jellemző átfordítás helyett a visszahúzással inkább átmenetet keresünk az intenzívebb és a felszakadó beépítés között. A teljes utcafronti beépítést az építési előírások is korlátozzák, továbbá az épített alapterületek hasznosítása sem volna kedvező.

 

A visszahúzás előnyei ugyanakkor, hogy az udvari parkoló felületek megközelítése megoldhatóvá válik, valamint hogy az átalakuló közterületekkel a telek beépítetlen sarka egységet képez. Az Amadé utca szomszédos telkén álló családi házat sem zavarjuk leárnyékolással, és a tűzvédelmi előírások sem alakítják hátrányosan az épületet.

 

A tervezett épület a másik irányban, azaz a keleti oldalon zárt tűzfallal csatlakozik a zártsorú beépítésű, meglévő családi házhoz. Az elfogadott beépítési terv szellemében a tervezett zárt tűzfal utcai szélén épületmagasságú nyílást terveztünk a fal megállításával, és a sarok pilléres kialakításával. A megnyitás oka, hogy a csatlakozó Domb utcai beépítés a jövőben kb. 2,5 méterrel visszalép majd, és ekkor a Fellebbviteli Főügyészség épületének ezen sarka átjárhatóvá válik, az épület ’baldahinja’ az utca közterületi rendszerének részévé válik.

 

Az Ügyészség épületének egyik legérdekesebb sajátszerűsége, hogy a leendő Ítélőtáblával szellemi és minőségi egységet alkot. Tekintettel a két épület közötti tartalmi különbségre, a Bíróság épülete meghatározóbb abban az értelemben, hogy léptéke jelentősebb, a telekstruktúrában is jelentősebb helyet foglal el (hiszen az esik a megközelítés irányába), tartalma közösségi(bb), ennél fogva szimbolikusabb, vannak sajátszerűségei és jelentős ügyfélforgalma. Az Ügyészség ezzel szemben belső tartalmában irodaépület jellegű, mibenlétét, rangját, jelentőségét kifejezni kell és helyes, de elzárt belső tartalma ezen a szinten túl meg nem jeleníthető. Ezért az a sajátságos helyzet tehető az épület erényévé, hogy a Bíróság esetében meghatározott eszközökből építkezik tovább. Ez azonban nem jelent epigon minőséget, a két épület azonos építészeti nyelvezete ugyanis egymást erősíti, önmagában mindkét épület hiteles lesz, és a külső szemlélő számára ez az alkotási sorrend nem fedhető fel.

 

Az Ügyészség megértéséhez még hozzá tartozik, hogy ez az épület egyszerű középfolyosós ház lévén nem mutat olyan változatosságot, mint a nagyobb Bírósági épület ’U’ alakú beépítése. Ugyanakkor az úttól elfordított tengelye a megközelítés irányában fokozza jelentőségét, amit az utcavonalra állított, a Bírósággal rokon pilléres, épület-léptékű előtető (’baldahin’) kifejt. Ennek köszönhetően az Ügyészségnek is kialakul előtere, és a homlokzat belsőbb, intimebb, kevésbé utcafronti lesz, az épület tömege pedig kimetszett; a rétegesség itt is létre jön.

 

Ahogyan a Bíróság esetében a növényzet a nyugati oldali felvezető rámpán járul hozzá az egységességhez és minőséghez, úgy itt a kertészeti eszközök a főhomlokzat világának válnak részévé a pillérek között és mögött, az előtető alatt.